Rob és Joshua kínai boltban vett 1-2 dolláros tárgyakhoz íratott sztorikat híres írókkal. A 200 tárgyat a hozzájuk írt történetekkel összesen 8000 dollárért adtál el az e-bayen, több mint 2700%-os profitra téve szert.
Életünk tengerén úszva mást sem teszünk, mint a körülöttünk lebegő szavakból sztorikat szűrünk le magunknak.
Nem csak saját életünknek, identitásunknak adunk értelmet és folyamatosságot történeteink révén – így alkotjuk meg fejünkben a képet minden egyébről is, például a termékekről, szolgáltatásokról, vagy márkákról.
Így alakul ki érzelmi kötődés a márkához vagy szolgáltatáshoz, ami aztán vásárlásra ösztönzi fogyasztóinkat. Így válik értékké a kínai giccs.
Egy jó sztori alátámasztja vagy gyengíti stratégiánkat, profitcéljainkat. De mitől függ, hogy erősít vagy gyengít? Milyen egy JÓ sztori?
Először is képzeljünk el egy létrát.
A jó sztori a létra teljes vertikumán képes mozogni. A tetején terpeszkedő, felhőkbe burkolódzó absztrakt ötletektől – például szeretet, családi összetartás, remény, boldogság – a lent szerényen meghúzódó konkrét, megfogható megfogalmazásokig, vagyis a fenti absztrakt ideák fizikai megvalósulásáig.
Ha egy történet mesélése során megmaradunk az absztrakt ötletek szintjén, vagy a létra közepe táján, az általában unalomig ismert frázisok puffogtatásáig vezet: “kiváló vevőszolgálat”, “a vevő nálunk mindenkinél többet ér”, “jó csapatmunka”, “kiemelkedő teljesítmény”. A hatékony történetek átfogják a létra teljes vertikumát: lelkesítenek valamilyen absztrakt elgondolással, ugyanakkor ezt konkrét példákkal támasztják alá.
Martin Luther King – ‘I have a dream’ beszéde kiváló példa a létrán való mozgásra:
“I have a dream that one day on the red hills of Georgia the sons of former slaves and the sons of former slave owners will be able to sit down together at the table of brotherhood.”
“Az az álmom, hogy egy nap Georgia vörös lankáin a valamikori rabszolgák és a tulajdonosaik gyermekei együtt ülnek majd a testvériség asztalánál.”
A “van egy álmom” és a “testvériség” a létra tetején, az absztrakt tartományokban helyezkedik el, míg a “vörös dombok” és a “valamikori rabszolgák és tulajdonosaik asztalhoz ülése” konkrét, kézzel fogható, megvalósulása ennek. Súlyt ad a korábban légies, megfoghatatlan koncepcióknak.
Kiemelkedően sikeres elképzelés volt a “Jelentőségteljes tárgyak” projekt, melynek keretében Rob Walker és Joshua Glenn kínai boltban vett 1-2 dolláros tárgyakhoz íratott sztorikat híres írókkal.
A 200 író által kreált sztorikkal felszerelt tárgyakat végül 8000 dollárért adtál el az e-bayen, több mint 2700%-os profitra téve szert.
Az e-bayen meghirdetett tárgyak gyakran gagyi hasonmásaik közvetlen közelében keltek el többszörös áron. Pusztán csak azért, mert valaki írt hozzájuk egy kitalált történetet.
Ez a nyúlgyertya például Neil LaBute filmrendező történetével 112 dollárt ért vásárlójának, miközben beszerzési ára 3USD volt.
Használjunk metaforákat! A metaforák nem holmi irodalmi díszítések, hanem a sztoriírás igáslovai. Hatalmas erejükkel jó szolgálatot tesznek és alig fogyasztanak valamit. Írásunk tárgyát olvasónk számára gyorsan felfogható módon jelenítik meg, érthető köntösbe öltöztetik.
Így aztán absztrakt elképzeléseink konkretizálására remek lehetőséget nyújtanak:
Nézzük a jó történet archetipikus hozzávalóit: